Magyar Királyság

Katolikus misszionáriusokat hívott az országba és fiát Vajkot, aki később felvette az István nevet, megkereszteltette.

Istvánt, Magyarország első királyát 1000 Karácsony napján koronázták meg. II. Szilveszter pápa Rómából küldött koronát a leendő királynak.

Szent István koronája

István király irányítása alatt az új keresztény állam szorosabbá fűzi kapcsolatait a nyugati világgal. A 11. és 12. századra a mai ország területének háromszorosát tartják befolyásuk alatt. Az 1241—1242-es mongol invázió nagy pusztítást végez, számos területen a lakosság 60%-a elesett. A magyar történelem első öt századának legnagyobb vesztesége, az ország térdre kényszerült. IV. Béla, a második honalapító nagy áldozatok árán újjáépíti, és némileg stabilizálja az ország állapotát. Kastély építések kezdődnek, megalapítják Budát Pesttel szemben, a Duna jobb partján.

A trónörökös nélküli III. András halálával véget ér az Árpád-ház 400 éves uralma. A következő két évszázad döntő részén idegen királyok ültek a magyar trónon. Hunyadi János az ország kormányzója 1445-1456 között, célja, hogy a törököt kizavarja Európából. Fiának, Mátyásnak a királysága idején (1458-1490) számottevően fejlődik az ország. Sikerült nyugati támogatást szerezni a Török Birodalom elleni harchoz.

Corvin Mátyás (1458-1490) királysága idején virágzott a kultúra és a művelődés az országban. Megadóztatta a nemességet, a befolyó összegből Fekete Sereget állított 30.000 katonával, amely közép-európai vezető szerepet biztosított számára. A törökkel megkísérelt békét kötni, miközben seregét folyton erősítette. Második felesége, Beatrix olasz mesterekkel erősítette meg a visegrádi – amely a korabeli Európa egyik legpompásabb királyi székhelye volt – és a budai királyi palotát.