Az Osztrák-Magyar Monarchia részeként Magyarország a háborúba a központi hatalmak oldalán kényszerült 1914-ben, pontosan egy hónappal Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása után. Több százezer magyar katona esett el az orosz és olasz fronton.
A monarchia szétrobbantása elkerülhetetlen volt, a Trianoni békediktátumot 1920. június 4-én írták alá. Magyarország háború előtti területének kétharmadát a szomszédos országok, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia kapták. Magyarország lakossága 18 millióról 7,6 millióra csökkent.
A legnagyobb vesztességet Erdély elcsatolása jelentette, 2 millió magyar került Romániába. A trianoni döntés eredményeként 3,3 millió magyar nemzetiségű rekedt a határokon kívül.
Földkérdés A két világháború között az ország lakosságának több, mint fele a mezőgazdaságból élt, mindazonáltal a birtokviszony sajátságos formát mutatott, hiszen a saját földdel bírók döntő többsége kevesebb, mint 5 ha területet művelt. A második világháború utáni földrendezés sem oldotta meg a korábbi problémákat, a kollektivizálás és a kommunista rekvirálás következtében egyre többen hagynak fel a földműveléssel.
A háború után Károlyi Mihály szociáldemokrata kormánya nem volt hosszú életű, 1919-ben Kun Béla és kommunista társai ragadták magukhoz a hatalmat. Tanács-köztársaság működését államosítások, koncepciós eljárások jellemezték. A rendszer összeomlott amint a román csapatok elfoglalták Budapestet.
A kommunista „vörös terrort” felváltotta egy új rendszer, Horthy Miklós kormányzósága, az államforma „király nélküli királyság”.