Az ország hivatalos neve: Norvég Királyság, Norge, Kongeriket Norge (bokmal), Noreg, Kongeriket Noreg (nynorsk/újnorvég)
Jelzések, jelölések: Olimpiai jelzés: NOR, Gépkocsi jelzés: N, Internet jelzés: .no
|
|
|
|
Amit Norvégiáról tudni érdemes
A Skandináv-félsziget nyugati részén, a Skandináv-hegyvidék területén húzódó Norvégia partvonalát fjordok és szigetek tagolják. Éghajlatát az Észak-atlanti-áramlás fűtő és mérséklő hatása befolyásolja, a partvidéken az óceáni, a belső területeken a kontinentális hatás a jellemző. A mai Norvégia területén elhelyezkedő kis királyságok vezéreit legyőzve, Széphajú Harald alapította meg az egységes norvég államot 872-ben. A kereszténységet 1000 táján vették fel. A merész viking hajósok tengeri portyázásaik során felfedezték és benépesítették Izlandot, 1000 körül eljutottak Grönlandra és az észak-amerikai kontinensre is. A XIII. században sikerült végérvényesen megszilárdítani a királyi hatalmat; Norvégia meghódította Grönlandot és Izlandot. Ettől kezdve az ország történelme szorosan összeforrt a szomszédos skandináv államokéval. Svédországgal 1319 és 1363 között, Dániával 1380-tól volt perszonálunióban. Margit királynő 1397-ben egyesítette a három királyságot, és létrehozta a Kalmari Uniót. A dán királyok 1814-ig egyben Norvégia királyai is voltak. Svédország 1523-ban kivált, az Unió felbomlott, Norvégia pedig Dánia egyik tartományává vált. Az 1814-es kiéli békében Dánia lemondott az országról, így az ismét Svédországgal került perszonálunióba, amely 1905. június 7-én szűnt meg. A dán Károly herceget VII. Haakon néven Norvégia királyává koronázták, ezzel 1905. november 18-án megszületett az önálló Norvég Királyság. A ország a NATO tagja, de az 1994-es népszavazáson a lakosság nem támogatta csatlakozását az Európai Unióhoz.
Gazdasági életében a tenger játsza a legfőbb szerepet. Halászata Európában vezető helyen áll, a legfőbb zsákmány a tőkehal és a hering, amelyet „úszó halfeldolgozó gyárakban” dolgoznak fel a tengeren. Legfontosabb kiviteli cikk a halkonzerv és a mélyhűtött hal. Az ország hatalmas, bérfuvarozásra is alkalmas kereskedelmi flottával rendelkezik. A tenger azonban az országon belüli kereskedelemben és teherforgalomban is szerepet játszik. A tengerhez kapcsolódik Norvégia másik fontos kiviteli cikke, a szénhidrogén. A kitermelt kőolaj és földgáz egy részét a vegyipar dolgozza fel, a többit exportálják. (Szaúd-Arábia és Oroszország után Norvégia exportálja a legtöbbet a világon.) Az egy főre jutó villamosenergia termelésben első a világon, amelyet az állandó, bő vízhozamú, nagy esésű folyókra telepített vízerőműveknek köszönhet. Ez az olcsó energia élteti a színesfémkohászatot, ötvözetgyártást, ammónia-előállítást, elektrokémiai ipart. Jelentős a hajóépítés és a kőolaj-finomító berendezések gyártása.
Az ország igen jelentős szociális ellátórendszerrel rendelkezik. A kőolajmezők kimerülése utáni időkre felkészülve egy Nemzeti Kőolaj Alapot hoztak létre, amelybe már mintegy 43 milliárd dollárt gyűjtöttek.
