Az ország hivatalos neve: Horvát Köztársaság, Hrvatska. Republika Hrvatska (horvát)
Jelzések, jelölések: Olimpiai jelzés: CRO, Gépkocsi jelzés: HR, Internet jelzés: .hr
|
|
|
|
Amit Horvátországról tudni érdemes
A Balkán-félsziget és Közép-Európa határán fekvő ország északi és keleti része az Alföldhöz kapcsolódó síkság (Dráva-Száva és Kulpa-Száva köze), amelyet kisebb középhegységek tagolnak (Bilo-hegység, Papuk, Psunj). A nyugati és déli részen a Dinári-hegyvidék ENy-DK-i irányú, jól karsztosodott láncai húzódnak. A partvonalat kísérő szigetek (Krk, Cres, Brac, Hvar stb.) is e hegység részei.
Tengerparti sávja (Dalmácia) hosszan elnyúlik délkeletre az Adriai tenger mentén. Horvátország mai területe az i. e. I. században a Római Birodalom része volt, majd a VI. században érkeztek az első szláv népek, akik felvették a nyugati kereszténységet. Az első ismert horvát állam a IX. században alakult meg a mai Dalmácia területén, amely 1102-től a Magyar Királyság társországává vált, és 1918-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásáig az is maradt. 1918. december 1-jén Horvátország az újonnan megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett, amelyet 1929-ben neveztek át Jugoszláviának. A második világháború során önálló horvát államot hoztak létre a németek gyámkodásával, majd a háború után az újjáalakuló Jugoszlávia egyik tagköztársasága lett. Az 1991-ben megtartott népszavazáson a lakosság többsége a függetlenség mellett szavazott, amelyet 1991. június 26-án kiáltottak ki. Másnap az országot megszállta a jugoszláv szövetségi hadsereg, de a horvát erők egy véres háború során kiűzték őket. Területén a szerbek egy önálló államot hoztak létre, a Krajinai Szerb Köztársaságot, amelynek déli részét a horvát hadsereg 1995 nyarán foglalta vissza, a szerb megszállás alatt maradt Kelet-Szalvónia és Baranya pedig 1995-ben ENSZ-ellenőrzés alá került, majd 1998-ban került vissza Horvátország fennhatósága alá.
Az ország legfontosabb ásványkincse az Isztria-félszigeten bányászott bauxit, amire timföldgyártás és alumíniumkohászat épült. A horvát iparra elsősorban a munkaigényes ágazatok jellemzőek (elektronika, fémfeldolgozás), de a tengerparti városokban a kőolaj-finomítás és a hajógyártás is fontos gazdasági szerepet kap az ország életében. A mediterrán tengerparton olajbogyót, szőlőt, fügét, mandulát, citrusféléket és korai zöldségeket termesztenek.
A kontinentális éghajlatú Dráva-Száva közét (Szlavónia) cukorrépa, búza, kukorica, napraforgó, hüvelyesek termesztése és fejlett állattenyésztés (szarvasmarha, sertés, baromfi) jellemzi. Igen jelentős az idegenforgalom, ami a hangulatos műemlékvárosoknak (Dubrovnik/Ragúza, Split/Spalató, Zadar/Zára), gyógyüdülőhelyeknek és az adriai tengerpart vonzásának köszönhető. A városoknak sok magyar vonatkozása is van: Pula/Póla az Osztrák-Magyar Monarchia hadikikötője volt, Zágráb városi életének felvirágoztatói a középkori magyar királyok voltak (Szent László, IV. Béla), Abbázia (Opatija) a Monarchia legelegánsabb és legkedveltebb üdülőhelye volt. A Jugoszlávia szétszakadását kísérő polgárháború súlyos károkat okozott az ország gazdaságának, és az idegenforgalmat is jelentősen visszavetette. A háborút követően komoly erőfeszítéseket teltek a turizmus ismételt fellendítésére, a turisták azóta jelentős számban látogatják a kellemes éghajlatú horvát tengerpartot.
Horvátország Google™ térkép
Horvátország részletesen
Terület: 56 542 km2
Népesség: 4 376 800 fő
Népsűrűség: 77,4 fő/km2
Főváros: Zágráb (Zagreb) 682.300 fő
Államforma: parlamentáris köztársaság
Nemzeti ünnep: június 25. (A függetlenség napja, 1991)
Közigazgatás: 20 megye (zupanija) és a főváros: Bjelovar-Bilogora (Belovár-Bilo-hegység), Slavonski Brod-Posavina (Bród-Szávamente), Dubrovnik-Neretva, Osijek-Baranja (Eszék-Baranya), Istra (Isztria), Koprivnica-Krizevci (Kapronca-Kőrös), Karlovac (Károlyváros), Krapina-Zagorje, Lika-Senj (Lika-Zengg), Medjimurje (Muraköz), Pozega-Slavonia (Pozsega-Szlavónia), Sibenik-Knin, Split-Dalmacija (Split-Dalmácia), Sisak-Moslavina (Sziszek-Monoszló-vidék), Gorski-Kotar (Tengermelléki-fennsík), Varazdin (Varasd), Virovitica-Podravina (Verőce-Drávamente), Vukovar-Srijem (Vukovár-Szerém), Zagreb (Zágráb), Zadar (Zára)
Fontosabb települések: Split 172.700 fő, Fiume (Rijeka) 141.800 fő, Eszék (Osijek) 89.200 fő, Zára (Zadar) 68.600 fő, Slavonski Brod 57.800 fő
Városi lakosság aránya: 58%
Pénznem: kuna (1 kuna = 100 lipa)
Nyelvek: horvát (hivatalos), olasz, magyar, német
Népcsoportok: horvát 90%, szerb 5%, bosnyák 1%, magyar 1%, egyéb (szlovén, olasz, cseh, stb.) 3%
Vallások: római katolikus 88%, ortodox 5%, protestáns 1%, muzulmán 1%, egyéb 5%
Születéskor várható élettartam: férfiak 71 év, nők 78 év
Népességnövekedés: 0,31%
Csecsemőhalandóság: 6,926%
Íírástudatlanság: 1,5%
Férfiak/nők aránya: 0,94
Legmagasabb pont: Dinara, 1831 m
Legfőbb folyók: Duna (Dunav), Száva (Sava), Dráva (Drava), Mura, Kulpa (Kupa), Una, Neretva, Bosut
Gazdaság: ipari agrárország
Hazai össztermék (GDP) / fő (PPP): 9.800 USD
Munkanélküliség: 21,7%
Munkaerő: 1,7 millió fő
Infláció: 2,2%
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 9%, ipar 33%, szolgáltatások 58%
Exporttermékek: közlekedési eszközök, textil, vegyipari termékek, élelmiszer, üzemanyag, energia
Importtermékek: gépek, közlekedési és elektronikai felszerelések, vegyipari termékek, üzemanyag és kenőanyagok, általános élelmiszeripari termékek
Főbb kereskedelmi partnerek: Olaszország, Németország, Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Ausztria, Oroszország, Franciaország
Közutak hossza: 28.123 km
Vasútvonalak hossza: 2.296 km
Repülőterek száma: 22
Kikötők száma: 10
Kereskedelmi hajóflotta: 56 hajó, 765.830 BRT
Abban az esetben ha hasznosnak találta a Horvátországról szóló bejegyzésünket kérjük, a cikket ossza meg másokkal is. Köszönjük!