„Pest nem egy uralkodó kegyének köszönhette létrejöttét, mint Potsdam vagy Karlsruhe, hanem népe energiájának és saját, természetes adottságainak. Európa egyik leggazdagabb országának közepén áll ez a város, olyan folyó partján, amely fél Európát átszeli, ... a város éghajlata elsőrangú, és minden irányban korlátlanul terjeszkedhet. Mindebből előre látni Pest-Buda ragyogó jövőjét.” (Lord John Paget, 1835.) A lord nemcsak nagyszerű írónak, de kiváló jósnak is bizonyult, hiszen a város a korábbi évszázadokhoz viszonyítva „rakétasebességgel”, mintegy ötven év alatt Európa egyik világvárosává vált. Amíg azonban mindez megvalósulhatott, sok víz folyt le a Dunán.

Nehéz a város születésnapját meghatározni. Vajon a mai Gellért- vagy Vár-hegyen több ezer évvel ezelőtt, fából, földből és kőből felépített, kelta várat (oppidum) tekintsük-e kezdetnek? Talán azok a kelta-eraviszk telepesek a város alapítói, akik felfedezték a mai Római-fürdó meleg vizét és a forrás mellett felépülő telepüknek már nevet is adtak? A pesti oldalon is a rómaiak hagyták az első településnyomokat, a barbár támadások ellen épített Contra Aquincum formájában (Március 15. tér).

A rómaiak - átvéve az Ak-Ink (Bő víz) nevet -, megépítették a tartományi székvárossá terebélyesedő Aquincumot a mai város III. kerületében. Ez már valóban város volt, utcákkal, terekkel, üzletekkel és fürdőkkel.

Lehet, hogy 1259-et kellene születési dátumnak tekinteni, amikor egy oklevél először említi egymás mellé helyezve a mai világváros magját képező három települést: „Budát (Vetus Buda), Új-Budát (Nova Buda) és Pestet (Castrum Pest). Ha a tragédiák utáni újjászületést is „születésnapként” jelölnénk, akkor Budapest szinte állandóan ünnepelhetne - megemlékezve Buda visszafoglalásáról (1686), a nagy pesti árvízről (1838), a város lövetéséről, bombázásáról (1849 és 1944-1945) vagy az 1880-as évek filoxérapusztításáról. Ez utóbbi egycsapásra megszüntette a budai szőlőművelést, terjeszkedési lehetőséget biztosítva a gyorsan növekvő városnak.

A nagyvárossá válás fontos állomása 1950. január 1., amikor 7 várost és 16 községet csatoltak a fővároshoz, és ezzel kerületeinek száma 10-ről 22-re duzzadt.

Budapest Timelapse videó

A mai világváros 525 km2 területet foglal el, amiből egyharmad-kétharmad arányban részesedik a hegyes-völgyes Buda és a „lapos” Pest. A ma 23 kerületre osztott fővárosban mintegy 1,77 millió ember él (2001), de a napi bejárókkal és a turistákkal együtt ez a szám jóval meghaladja a 2 milliót. Ide összpontosul az ipar fele, a külkereskedelem nagyobb része. Budapest a székhelye az összes országos főhivatalnak, innen indul minden vasúti fővonal és a nyolc országos főútból hét.

A margitszigeti vízesés és a tó környéke oázis a nagyváros szívében: elmaradhatatlan úticélja minden fővárosi kirándulásnak.

Legfontosabb látnivalók Budapesten

  • A Parlament és környéke - Kossuth és Rákóczi szobrával és a forradalmi áldozatok örök lángjával
  • Szent István-bazilika - a magyar kereszténység legértékesebb ereklyéjével, a Szent Jobbal
  • Az Andrássy út - a Világörökség része — egységes építészeti megjelenésével, nem utolsósorban az Ybl Miklós által tervezett Magyar Állami Operaházzal
  • A Hősök tere - a Millenniumi Emlékművel, a Szépművészeti Múzeummal és a Műcsarnokkal
  • A Nemzeti Múzeum - a magyarság ezeréves történetét bemutató kiállításokkal
  • A Váci utca, a Vörösmarty tér és a Duna-korzó - ahonnan megcsodálhatjuk a budai vár elénk táruló panorámáját
  • A budai vár - a Világörökség része — a Nemzeti Galériával és a Mátyás-templommal
  • A Margitsziget - hatalmas park a főváros szívében, a szabadidő eltöltésének megannyi lehetőségével

A város története évszázadról évszázadra az ország története is. A honfoglalás után, 900 körül telepedett le a magyar fejedelmi törzs a mai Óbuda és Csepel-sziget területén. Az Árpád-házi királyok idején az uralkodó székhelye azonban Esztergom és Székesfehérvár volt. A tatárjárás (1241) után kezdett IV. Béla király várépítkezésbe a mai Vár-hegyen (1255). Ezután emelték a Nagyboldogaszszony-templomot, és épült fel a középkori polgárváros.

Zsigmond német-római császár és magyar király (1387-1437) Budát Európa jelentős városává tette. Hunyadi Mátyás (1458-1490), a tudomány- és művészetkedvelő uralkodó tovább gazdagította a várost. Halála után folyamatosan halványult a királyi udvar és vele együtt a város fénye, Buda török kézre kerülése (1541) pedig a 150 éves hódoltság kezdetét jelentette. Több sikertelen visszafoglalási kísérlet után végül 1686-ban felszabadult Buda és az ország. A XVII-XVIII. sz. fordulóján jelentős építkezések indultak Pesten és Budán, ez a kor hagyta ránk a barokk palotákat, templomokat, lakóházakat.

A XIX. sz. elején fellendült a gazdasági élet is. József nádor kezdeményezésére megalakult a Szépítő Bizottmány, amely a maga korában modern városrendezési elveket juttatott érvényre. A valóban korszerű város felépítését - legalábbis a pesti oldalon - a Duna is „segítette”. Az 1838. március 15-i árvíz romba döntött és megrongált mintegy ötezer épületet, melyek helyén új, modern város születhetett meg.

1849-ben átadták a Lánchidat, a Regensburg alatti Duna-szakasz első állandó hídját, és ezzel, ha de jure nem is, legalább de facto összekapcsolták Pestet és Budát. 1866-ban indult meg a Belvárosból Újpestre a lóvasút, majd 1874-ben megépült a fogaskerekű, a világ harmadik ilyen rendszerű hegyi vasútja. A Nyugati pályaudvartól a Király utcáig 1888-ban már villamos járt, és a kontinens első földalatti vasútja 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre készült el. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum (1920) következtében az ország összezsugorodott, Budapest azonban növekedett. Pezsgő kulturális, művészeti élete, valamint egyre híresebb gyógyfürdői révén méltó társává vált a többi európai fővárosnak.

Budapestet kiismerni aligha lehet! Ismerkedni vele, tanulmányozni, kóstolgatni, kincseiből szemelgetni, beszívni valóságos és szimbolikus „levegőjét” - mindez megvalósítható, csak idő kell hozzá, nem is kevés. Valójában nincsen használható tanácsunk, ami segítené a városnézésre készülődőt... Azaz mintegy 1,8 millió tanács van, hiszen minden pestinek van legalább egy kedvenc házsarka, vendéglője, gyepdarabkája vagy Duna-parti lépcsője.

A leghasználhatóbb jó tanács a látogató számára még mindig az, hogy „ugorjon fejest” ebbe a városba, fedezze fel önmagának! Van természetesen számos látnivaló, mely az „ezt nem lehet kihagyni” kategóriába tartozik. Hát ne is hagyják ki, de a „nagyok” mellett lássák meg a „kicsit is”.

Nézzenek be egy-egy udvarba, sétáljanak be egy-egy mellékutcába és egyenek egy adag sült oldalast kovászos uborkával valamelyik külvárosi piacon. Ha csak tehetik (és nem féltik a cipőjüket, meg a bokájukat), akkor ne a lábuk elé, hanem mindig felfelé nézzenek! Hihetetlen a kincsestár az ember szemmagassága felett az épületek homlokzatán, oromzatán és tetején.

Budapest nemcsak vendégszerető, de vendégbarát város is. Mindössze három menetjegyet kell váltani és felülni a 19-es budai, a 2-es, majd a 6-os pesti villamosjáratokra (lehetőleg valamelyik végállomáson, hogy ülőhely is legyen!). Mire valaki végigutazza ezeket a vonalakat, majdnem mindent látott, ami fontos Budapesten. Az a „kevés” pedig, ami kimaradt, már belefér - a hátralévő 364 napba.

...continue reading "Budapest"